Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ENSZ főtitkárok és a Népszövetség (ENSZ 1. rész)

2014.11.20

Gondolatok az ENSZ- ről

(Kigyűjtés: Kozsdi Tamás, 2014. nov.)


A NÉPSZÖVETSÉG 1919-1945
===========================

Nemzetközi szervezetek létrehozása a történelem során mindig olyankor jött szóba, amikor fontos és sok államot érintő nemzetközi kérdések megvitatása és eldöntése érdekében több állam megbízottjának kellett tanácskoznia. A 19. sz.-ban már több olyan nemzetközi konferencia volt, amelynek döntései jelentős mértékben kihatottak a történelem alakulására. Viszont ezek mind ideiglenes jellegű értekezletek voltak. 

1865-ben létrehozták a Nemzetközi Távíró Egyesületet, 1874-ben az Általános Postaegyesületet. Valamennyi ebben résztvevő tagállamban kialakult az igazgatóság és a titkárság. Az első világháború után alakult meg a Népszövetség (Nemzetek Szövetsége). Célja az egyetemes béke biztosítása volt. Egy ilyen, nemzetek közti szövetség megalapításának kezdeményezője Wilson amerikai elnök volt. Az 1919.-i párizsi békeértekezlet dolgozta ki a Népszövetség alapokmányát (egységokmány a neve). A Népszövetségnek két fő szerve volt: a közgyűlés (valamennyi tagállam részvételével), és a tanács (9 tagú). A kilenc tagból 5 a szövetséges: Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán és Olaszország valamint a közgyűlés által (adott időszakra) megválasztott négy tagállam volt. Azonban az USA nem ratifikálta az alapokmányt, emiatt a tanács kezdettől fogva 8 tagból állt. A közgyűlés és a tanács mellett állandó titkárság működött. A titkárság élén a főtitkár állt. A harmincas években rövid ideig a tanács tagja volt a Szovjetunió is, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Népszövetség teljes csődöt mondott pl. mert nem adott választ a Japán agresszív politikájára, Olaszország és Németország brutális magatartására. A szervezet megszűnésére a háború után sort került. 

A népszövetség első főtitkára (1919-ben) a 42 éves Sir Eric Drummond volt (skót). Szerény, szenvedélyektől mentes, a közszereplést nem kedvelő, ám ügyes és munkaszerető férfi volt. 1932-ben mondott le az egyre reménytelenebb helyzetben. 

1932-ben az 54 éves Joseph Avenol (francia) lett a Népszövetség új, 2. elnöke. Regnálása idején tragikus éveket élt át a világ. Gazdasági világválság (1929-től), tömeges munkanélküliség, Hitler hatalomra jutása (1933), Olaszország területi terjeszkedése, Japán háborús magatartása, Németország terjeszkedő politikája stb. Avenol visszafogott, személytelen főtitkári tevékenységet folytatott. Nagy hibája volt, hogy nem tartott lépést a napi eseményekkel. 1940-ben mondott le. Svájcban halt meg a világtól elvonultan 1954-ben (politikai menedékjogot kérve!) 

Ügyvezető főtitkár követte Avenolt, az ír Sean Lester személyében. Genf volt a Népszövetség központja továbbra is. (Kirendeltségek, részlegek voltak másfelé is). A világháború kitörése mindenki számára nyilvánvalóvá tette a Népszövetség teljes kudarcát. A szervezet célját tévesztett lett, és bár fel nem oszlott Lester nehéz helyzetben volt. A háborút Genfben vészelte át a családjától távol, 150 fősre apadt gárájával. Helyzete tragikomikus volt, hiszen a Népszövetség akkor már senkit nem érdekelt. 1944. második felében San Franciscoban Lester átadta a Népszövetség ügyét a formálódó Egyesült Nemzetek Szervezetének. A Népszövetség végülis 1946 áprilisában feloszlatta önmagát. A titkárság egy része átment az ENSZ-hez. Lester 1959-ben halt meg ír otthonában, minden politikai tevékenységtől távol. 

 


ENSZ 1945-
======


Az Egyesült Nemzetek Szervezetét 1945-ben alapították. A Népszövetség "szálainak" átvétele 1947 végéig eltartott. 

Az ENSZ létrehozásához az első lépés még 1941. június 12-én született, amikor Londonban aláírták az ún. Szövetségközi Kiáltványt, amit számos emigrációban élő ny-európai és Európán kívüli kormány részéről is aláírtak. E nyilatkozat megállapította: "a tartós béke egyetlen igazi alapja a szabad népek önkéntes együttműkdése egy olyan világban, amely mentes az agresszió fenyegetésétől és amelyben mindenki gazdasági és társadalmi biztonságot élvez." 1941. aug. 14-én közzétették az Atlanti Chartát. Ez valójában az USA és Nagy-Britannia elnökeinek (Roosevelt, Churchill) nyilatkozata volt. Ebben kinyílvánították országaik nemzeti politikájának bizonyos közös alapelveit. Ehhez a Chartához szept. 24-én a Szovjetunió kormánya is csatlakozott. 

1942. jan. 26.: Egyesült Nemzetek Nyilatkozata. Aláírók: Kína, Szovjtunio, USA, Anglia. Ehhez 21 további állam csatlakozott.

1943. okt. 19-30.: Moszkvai értekezlet. Résztvevő: Molotov szovjet, Hull amerikai és Eden angol külügyminiszterek. Itt hangolta össze a három ország a háborús céljait. Az itt kiadott több nyilatkozat egyikében szerepel az utalás a létrehozandó ENSZ-re. 

1943. nov. 28.-dec. 1.: Csúcsértekezlet Teheránban. Sztálin, Roosevelt és Churchill.

1944. aug.: Dumbarotn Oaks (Washington), az ENSZ alapokmányának kidolgozása.

1945. febr. 4-11.: Jalta csúcsértekezlet. Roosevelt, Sztálin és Churchill részvételével.
A világszervezet nem homogén társadalmi és politikai berendezkedésű országokat tömörít soraiban, hanem éppen ellenkezőleg: olyan államokat, amelyek ideológiai és politikai beállítottságukat tekintve egymástól nagyon eltérőek és amelyek a felmerülő problémákat különböző meggyőződések, szempontok alapján közelítik meg.

1945. okt. 24. Hatályba lép az ENSZ alapokmánya.

 

AZ ENSZ FŐTITKÁROK
=====================

A mai napig összesen 8 főtitkára volt az ENSZ-nek. A jelenlegi Pan Gimun 2007 óta tölti be a tisztséget. A mai napig nem eldöntött, vajon a főtitkárnak erős egyéniségnek kell-e lennie, aki meglehetősen nagy hatalmat összpontosít a kezében, és így képes a hatalmas adminisztrációt irányítani, vagy pedig a főtitkárnak a tagállamok által hozott döntések végrehajtása a feladata és funkciója nem politikaformáló. Az utóbbi lett a domináns "gyakorlat".

A főtitkár mindenekelőtt olyan ország diplomatája lehet, amelynek helyzete és magatartása a világpolitikában minden jelentősebb országcsoport számára elfogadható de legalábbis nem elfogadhatatlan. Ezért került a 2. világháború után előtérbe Norvégia, az antifasiszta koalíció tagja. 

A főtitkár bírjon politikai és diplomáciai tapasztalattal, kellő tájékozottsággal rendelkezzen az ENSZ-ben és a világpolitikában fellelhető áramlatokról és alapvetően jártas legyen a nemzetközi jogban is.

A főtitkár utazásai során gyakran külügyminiszterek és miniszterelnökök tárgyaló partnere. Igy gyakorlatilag kormányfői rangja van. Viszont neki nem áll végrehajtó hatalom a rendelkezésére. Épp ezért eszköze "csupán" a meggyőzés és az erkölcsi nyomás.

Az ENSZ főtitkárának különféle kérdésekkel kell foglalkoznia:
1. politikai konfliktusok
2. gazdasági fejlődés
3. emberi jogok
4. nemzetközi jog formálása
5. szociális ügyek
6. ENSZ szakosított szervezeteinek ügyei. (Ma 15 szakintézménye van pl. WHO, IMF, UNESCO, WTO)
7. Konfliktusok békés rendezésének erőfeszítései


A főtitkár már reggel 8 órakor az iróasztala mellett dolgozik. Közgyűlés idején minden vezető diplomata s politikus látogatást tesz nála, s ezen kívül sok New Yorkba látogató is elmegy hozzá. Számtalan interjút, riportot ad. Társadalm tevékenysége is időigényes. Az őszi közgyűlés idején több mint 100 hivatalos ebéden és vacsorán vesz részt.  Ezeken gyakran beszédet is mond. Szinte minden délután vagy este koktélpartira vagy fogadásra van meghívása. Viszont ezen alkalmakkor olyan információkhoz jut, amelyeket hivatalos csatornákon talán nem tudna megszerezni. Ezeken kívül évente több 10 ezer levelet kap, amelynek egy része automatikusan megy a részlegekbe, de még így is sok igényli a főtitkár figyelmét.

A főtitkár a szolgálata évei alatt millió kilométereket utazik, válságok és konfliktusok idején sokszor a helyszínen kell meggyőződnie a valóságos helyzetről. Emellett kordinálnia kell az ENSZ működését. Az ENSZ-nek 1984-ben már 18 ezer alkalmazottja volt.


A főtitkárok esetében a politikai vonalvezetésük ad komoly támpontot az utólagos megítélésükben.
1. Trygve Lie (1946-53) norvég
2. Dag Hammarskjöld (1953-61) svéd
3. U Thant (1961-71) burmai
4. Kurt Waldheim (1972-81) osztrák
5. Javiér Perez de Cuellar (1982-92) perui
6. Butrosz Butrosz-Gáli (1992-96) egyiptomi
7. Kofi Annan (1997-2006) ghánai
8. Pan Kimun (2007-jelenleg is) dél-koreai

 

Trygve Lie
---------------
Elkötelezett politikus volt és ezt a hidegháború idején a nyugati világ érdekeinek szolgálatában tanusította. A hatalomgyakorlása kiváltotta a szocialista országok éles kritikáját. Kénytelen volt lemondani!

Dag Hammaskjöld
--------------------
Magas intellektuális képességgel bírt. Semleges volt sokáig de a kongói válsággal kapcsolatban a politikai vonalvezetése miatt a szocialista országok bírálatának kereszttüzébe került. Feltehetően lemondásra is kényszerült volna, ha máig sem teljesen tisztázott afrikai repülőszerencsétlensége nem tesz pontot működésére és életére. 

U Thant
------------
A harmadik világ politikusa. Ő kitöltötte az idejét és szabályosan távozott a posztjáról. Sokat vádolták, hogy nem elég erélyes. A nehéz problémák megközelítését pedagógus alkata, békeszerető, buddhista meggyőződése vezette. 

Kurt Waldheim
---------------
Igen tapasztalt. Jó viszonyt ápolt a szocialista, a tőkés és a fejlődő világ országaival, a harmadik világ problémáit rokonszenvvel kezelte, mégis Kína számára Waldheim európai származása elfogadhatatlan volt.

Javier Pérez de cuellar
-------------------------
Jelöltsége senkinek sem volt ellenére. 

Folyt. köv.


Forrás: Zádor Tibor: Főtitkárok az ENSZ-ben, 1984.