Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az USA világpolitikai felemelkedése 19. sz. (1. rész)

2014.11.22

AZ USA VILÁGPOLITIKAI FELEMELKEDÉSE

(Gondolatok a 19. sz.-i társadalom és politika történethez)

Kigyűjtötte: Kozsdi Tamás, 2014. nov.

 

Az Amerikai Egyesült Államok történetének kezdetén a 13 angol gyarmat függetlenségének kivívása áll. Az amerikai társadalmat határozott közösségi szellem, az amerikai embert pedig férfias önérzet jellemzi. Ebben a világban olyan szövetkezésnek szelleme él, amelyet szabad emberek elhatározásából alkottak. Amerikában mindennél nagyobbra tartják a teljesítményt, a helyesen kifejtett erőfeszítés eredményét. Az amerikai embert éles gyakorlati érzék jellemzi és állandó törekvése feljebb kerülni, előre jutni.

A 19. sz.-ban az amerikai államéletet elsősorban hallatlan gyors terjeszkedés jellemzi, amelynek során egy ismeretlen kontinens tárult fel, a legkezdetlegesebb alapokon egy nagy állami szervezet épült ki. És az egész európai történet újra lepereg szemünk előtt. A 19. sz. amerikai történetének lényege a Nyugatra való előretörés. A nyugti területek feltárása és benépesítése közben születik meg az amerikai nemzet. E folyamat közben, a polgárháború véres üllőjén kovácsolódik egységessé az állami szervezet. 1900 táján és véget az amerikai honfoglalás, s ekkor hatalmas erőforrások állnak készen, hogy alapjául szolgáljanak a nagy világpolitika sorsába belenyúló hatalmi politikának.

 

Az USA történetében 3 fő korszakról beszélhetünk:

1789-1815: Az alapítás kora, amely a francia forradalom és Napóleon bukása közé esik.

1815-1900 kb.: A Nyugat feltárása és az államszövetség kiépülésének kora.

1900-(1940): A nagyhatalommá és a jóléti állammá való átalakulás kora. (A forrás eddig tekinti át Amerikát – KT.)

 

Az 1861-65. évi polgárháborút az érdekek eltolódása idézte elő, t.i. Nyugat és Kelet összefogása Dél ellen. A nyugati kisfarmerek szembefordultak a déli rabszolgatartó nagyültetvényesekkel és a keletiekkel, a gyárosok és kereskedők felcseperedő osztályával szövetkeztek. Igy keletkezik a Köztársasági Párt.

A 19. sz. végére a szabad emberek, a szabad föld és a korlátlan verseny Amerikája válság felé haladt. Minden földnek volt már gazdája, a szabad parasztság további terjeszkedése megakadt. Amerikában, Európával ellentétben, hiányzott ugyan az állami tekintély ellensúlyozó ereje, de a demokratikus közösségi érzés annál elevenebb tényező. Ez akadályozza meg a forradalmi nyugtalanság terjedését is.

Az államhatalom harcra kel a gazdasági nagyhatalmakkal. A gazdasági fellendülés összeroppanása után a nemzet szenvedélyes érdeklődéssel veti rá magát a politikai kérdésekre. Három kiemelkedő egyéniség: Theodore Roosevelt, Franklin D. Roosevelt és Woodrow Wilson a főszereplői a korszak lüktető drámájának.

 

A spanyol-amerikai háború kitörése 1898-ban új vonást rajzol az amerikai politika arculatára. Az Egyesült Államok ezzel kilép a szárazföldi elzárkózás állapotából és egy csapásra alakító tényezővé válik a világpolitikában. A Fülöp-szigetek megszerzésével az USA egy csapásra valóságos gyarmatbirodalommá alakult. A kor birodalomszerző mozgalma magával sodorta Amerika népét is, azt a népet, amely alig száz éve egy másik birodalommal szemben viselt háborúban alapította meg államát és még az Empire emlékezetét is elátkozta. Amerika népe valóban hátat fordított múltja egyik legfontosabb alapelvének. Amerika visszatér a világ porondjára, de nem mint tékozló fiú, hanem mint jussát követelő nagyhatalom. A nagyhatalmi viszonyok átcsoportosulnak. A „koncért” való marakodás egyre élesebb formát ölt, mert a részesedés lehetősége is kisebbedik. A versenytársak száma túl nagy már, érdekeik és ellentéteik sok pontban érintkeznek és keresztezik egymást. Ezért alakulnak hatalmi csoportok.

Ebben az időben jelenik meg Németország is a színen, mint az USA európai ellenlábasa. Ipara hatalmas lendülettel fejlődött ki addigra, kereskedelmi hajóhada is bámulatos. 1898-ban bérleti szerződést köt Kínával Kiaucsau birtokára és ezzel behatol a kínai érdekterületre.

Az amerikai nép előtt a spanyol-amerikai háborúban válik tudatossá hatalma és ereje. Veszélyes hatalom kultusz kap lábra, divattá válik „imperialistává” lenni. Amerikára jellemző, hogy a világporondon bizonyos értelemben rögtönzés volt megjelenése. Az új amerikai politikának nincsenek előre átgondolt tervei. Csak a későbbi események során vált tervezettebbé. A külpolitikájuk fő célja: az Észak-Amerikai szárazföldön uralkodni és a kontinens függetlenségét külső beavatkozások ellen fenntartani. Ezt a célt szolgálta Washington és Jefferson semlegességi politikája. E politikai célkitűzést 1823-ban a Monroe-elv fogalmazta meg, amely eszmei kapcsolatot teremtett mindazon államok között a kontinensen, amelyek felszabadították magukat az európai államok gyámsága alól.

A cél az volt odahaza, hogy a két tenger között egyetlen zárt, egységes államterület keletkezzék az amerikai telepesek érdekeinek szem előtt tartásával. Texas akkor Mexikóhoz tartozott, emiatt fegyveres konfliktus lett. Végül Mexikó elvesztette a területet s Californiát is. Nagy-Britanniával tárgyalások útján sikerült megegyezni és rendezni az amerikai-canadai határ bonyolult kérdését.

A polgárháború igen nagy befolyást gyakorolt az USA külpolitikájának későbbi fejlődésére. Az északi centralista párt győzelme súlyos vereséget jelentett az európai hatalmak esetleges igényeire is. Franciaországnak vissza kellett húzódnia Mexikóból.

Az USA nem nagy és súlyos feladatok megoldásán nőtt naggyá; a hatalom és a nagyság, eltekintve a polgárháborútól, úgyszólván az ölébe esett. Ráadásul két oldalról világtengerek határolják. Igazi erejük az elszigeteltségben rejlik. Az USA gazdasági téren teljes mértékben önellátó. Viszont sebezhetővé válik, ha hatalmi szférájából kilép. Amerika terjeszkedési vágya általában nem politikai természetű: inkább gazdasági és ideológiai. Formája a „dollárimperializmus”, az amerikai keresztény misszió és a demokrata-liberális evangélium.

Anglia 1901-ben elismerte az USA elsőbbségét a földszorost átszelő csatorna kérdésében, valamint önkéntelenül lemondott a Karibi-tengeren vezető hatalmi állásáról és átengedte az USA-nak. Ugyanígy az USA megszerezte Havai és Pago-Pago szigeteket is.

A Fülöp-szigetekért folytatott küzdelem egyben összeütközést jelentett a Német Birodalom ázsiai érdekeivel is. Az USA miután megbékélt Angliával, nem rettent vissza attól, hogy Németország világhatalmi törekvésének útját állja. Talán nem is volt tudatában, hogy ezzel az európai politikába is bekapcsolódik, továbbá erre a nagyhatalmi világpolitikára az USA még nem volt felkészülve.

A politika mozzanatait gyakran gazdasági szempontok is kiegészítik. Pl. Havai bekebelezését 1893-ban az ott élő amerikaiak készítették elő, mert szerettek volna az amerikai vámhatáron beül lenni, hogy térítést kapjanak a cukortermelésük után. Az 1895-ös kubai zavargásokat az is szította, hogy 1894-ben a Gorman-Wilson vámtarifa 40%-os vámmal sújtotta a nádcukor behozatalát, s ez a tönk szélére kergette a cukor mágnásokat, a munkásokat pedig földönfutóvá tette.

 

 

Felhasznált forrás: Max Silberschmidt: Lincolntól Rooseveltig.

 

(folyt. köv.)